Ha egy politika-csinálónak egyetlen célja, hogy győzzön, vagy ezt meg azt a pártot legyőzze, illetve ennyi, meg annyi százalékot kapjon, ne is induljon a választáson, mert akkor igazából nem is az ügyek, az emberek fontosak neki.
Az a célom, hogy a kampányban olyan közösséget hozzak létre, amely szeretne tenni a városért, amely jókedvű és vannak céljai. Annak ellenére, hogy szavazattal csak a négyes körzetben élők, azaz a Bokréta utca, Viola utca lakói (illetve még a Thaly Kálmán, a Berzenczey, a Lenhossék, a Mester, a Tűzoltó utca, az Üllői út és a Ferenc tér egy részén élők, de lásd a térképen) tudnak támogatni, mindenki részt vehet ebben a kezdeményezésben. És ezért is vállaltam el ezt a feladatot.
Fontosnak tartom, hogy minél több közösség, család számíthasson rám, és ismerhessen meg, annak ellenére, hogy az új önkormányzati törvénynek köszönhetően, hozzávetőleg 5000, azaz egy kisebb városnyi lakója van a négyes körzetnek.
Ferencváros 4 evk nagyobb térképen való megjelenítése
Nem voltam még soha képviselő, egyéni jelöltként is most indulok először a választásokon. Ennek ellenére, nagyon sok házban ismernek, mert már – az MSZP választókerületi felelőseként – egy ideje közösségi munkát végzek a kerületben. Ennél a megbízatásnál is fontos volt számomra, hogy az itt élők bármikor, bármivel el tudjanak érni, legyen lehetőség a kerület dolgainak megvitatására, s ha baj van, ha tudok, segítsek, illetve tanácsot adjak. Erre talán a legjobb példa, amikor a Tűzoltó utca 33-ban, 2008 szilveszterén, kikapcsolták a gázt. Az itt lakók hozzám fordultak, holott tudták: nem én vagyok a képviselőjük. (Ugyanígy értesültem arról is, amikor a Viola utca 37, illetve a Thaly Kálmán utca végében lévő házak lakói is így jártak…) Szerintem így természetes, hisz ez a közösségekre az emberekre épülő politika lényege – amiről az önkormányzatoknak szólniuk kellene.
A lokális demokráciában nem tartom jónak az önkormányzati szinten is egyre jobban jelentkező pártos szekérharcot. Sajnos úgy látom, hogy az új pártok szintén elkezdték azt képviselni, hogy nem állnak szóba a másikkal, és azt bizonygatni, hogy ők a legjobbak, s az összes többi egy fabatkát sem ér. Pedig vannak ügyek, amelyekben egyet kellene érteni.
Ilyen, hogy a tömb-rehabilitációt folytatni kell. Ferencvárosban is radikálisan kell javítani a közbiztonság-érzeten, illetve az olyan lakókkal szemben is fel kell lépni, akik nem tartják be az együttélés szabályait. Egy, a kerületen keresztülmenő kerékpárút mellett, a parkolóhelyeket is újra kell gondolni, praktikusabban kell kialakítani. A zöld területek olyan közösségi terek legyenek, ahol vannak szabályok és minőségi programok is találhatók. Az önkormányzat meg ne hivatal legyen, hanem lakossági szolgáltató központ, amely – ahelyett hogy új és újabb feladatokat ad, nehézségeket támaszt – képes megoldani az itt élők problémáit.
Szóval: józan gondolatokkal többre jutunk, mint az állandó „ki a jobb a másiknál” harccal. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell kritikát megfogalmazni. Ám annak építőnek és nem „kötözködőnek” kell lenni.
Pár sorban összefoglalva, ezt szeretném megvalósítani, ezért fogadtam el az MSZP felkérését. Szerintem a feladatot csak közösen lehet jól ellátni. Éppen ezért örömmel veszem, ha személyesen találkozunk, és elmondod a véleményed. Ha esetleg szívesen segítenél nekem, akkor itt el tudod olvasni, miként tudod ezt meg tenni!
Figyeljünk egymásra!
Torzsa Sándor
