A Budapest-Ferencváros pályaudvar vasútforgalom és elfoglalt területnagyság alapján egyaránt Magyarország legnagyobb állomása. Középponti szerepe az Összekötő vasúti híd megépítése során alakult ki, ugyanis ezen a hídon keresztül halad át Magyarország keleti és nyugati országrésze közötti vasútforgalom mintegy 90%-a.
A pályaudvar a Körvasút és a Budapest-Hegyeshalom-Bécs vasútvonal közbenső állomása, rövid ideig a Budapest-Kelebia-Zimony vasútvonal kiinduló állomása volt. Forgalmának nagyobb részét viszont még a mai napig is a budapesti pályaudvarokat és állomásokat összekötő körvasúton bonyolódó teherforgalom teszi ki.
Az 1870-es évek végén Budapesten már három nagy fejpályaudvar működött: az Osztrák Államvasút Társaság (OÁVT) Nyugati, az MÁV Losonci (ma Józsefvárosi) és a Déli Vasút Budai (ma Déli) pályaudvarai, azonban azokat nem kötötte össze vágány, kivéve egyetlen kapcsolatot, amely az OÁVT Kőbánya-teher állomását kötötte össze az Északi Vasút Kőbánya-felső állomásával. A vágány ma is létezik, ez az úgynevezett Királyvágány.
A MÁV által szorgalmazott és épített összekötővágányok első szakaszát 1877-1878 között helyezték üzembe. Az első szakasz 19 km hosszú vágánya az ekkorra felépült Összekötő vasúti hídon keresztül Kőbánya-felsőt kötötte össze Bp. Kelenfölddel. Ennek az összekötő vágánynak a részeként épült meg Bp. Ferencváros állomás.
Már az első kapcsolódó vonalak előrevetítették Bp. Ferencváros állomás teherforgalomban betöltött jövőbeli szerepét. Megépült a Dunaparti teherpályaudvaron át a Fővámházig vezető vágány, amelyen keresztül a vidékről, főleg az Alföldről származó élelmet szállították a vásárcsarnokba, ellátva az egyre nagyobb lélekszámú Budapestet.
Ezzel egy időben megépült a Kőbánya-hizlalón keresztül Szentlőrinc átrakó állomásig (amely nem azonos a mai Pestszentlőrinc állomással) vezető vágányt.
1882 végére megépült a MÁV által épített Pest-Zimony vasútvonal, amelynek kezdő szakasza eleinte a Dunaparti teherpályaudvarról indult ki, amelyet a fent említett mellékvágány kötött össze Bp. Ferencvárossal.
1889-ben összesen 23 km vágány épült Bp. Ferencváros és Bp. Józsefváros, Kőbánya-felső, valamint az 1884-ben elkészült az új Központi pályaudvar (a jelenlegi Bp. Keleti pu.) között. Az 1891-92-es években a helyezték üzembe Bp. Ferencváros-Marhavásártér és Bp. Ferencváros-Sertéshizlaló között vágányokat.
Tulajdonképpen már 1900 végén befejezték, de csak 1902-ben helyezték forgalomba Bp.-Ferencváros rendező pályaudvarról kiágazó, 1,5 km hosszú, a IX. kerületi bikaréti sertésvásártelepig haladó vágányt. A vonal mentén állomás létesült Sertésvásártér néven. A vonal építését, de csak később 1902-ben vették ténylegesen használatba.
Az 1900-as évektől az ugrásszerűen megnövekedett teherforgalom részére a pályaudvart a déli irányban, a régi gubacsi puszták felé bővítették, építették tovább. Először a mai Nyugati rendező épült meg, keleti oldalában egy gurítódombbal, nyugati oldalában vasúti kocsijavító műhelyekkel.
Az 1970-es években felépült a Keleti rendező, az új, korszerűnek számító fékezőelemes gurítódombbal.
Rendező-pályaudvari szerepe miatt éjjel-nappal, az év minden időszakában jelentős a teherforgalom. Naponta átlagosan 300- 400 tehervonat közlekedik le, viszont a 2008–2009-es gazdasági világválság következtében volt olyan nap, amikor a pályaudvar külső része teljesen üres volt.
(wiki)
