Az alább írás a taj-kert.blog.hu-n jelent meg. Mivel a kerületünket szegélyező "város legnagyobb utcáját", az Üllői utat mutatja be, kedvcsinálóként egy részletet kiteszek ide is. Sok szép másik írás mellet, a teljes cikket a Táj-Kert Blogon olvashatjátok el.
A legtöbb nagyvárosban az élet leginkább a belvárosi főútvonalak mentén zajlik: az "örökzöld" Champs-Elysées-n kívül elég belegondolni a berlini KuDamm, a frankfurti Kaiserstrasse vagy a New York-i sugárutak példájába. Egyik sem sétálóutca, mégis sikerült megtalálni az egyensúlyt a gépkocsiközlekedés és a kellemes nagyvárosi lét között. Funkciójuktól függően nagyáruházak, üzletek, kávéházi teraszok és jól megközelíthető kulturális intézmények találhatók ezeken az útvonalakon, ahol a járdák tele vannak sétálókkal, vásárlókkal.
A budapesti sugárutak "sorsa" a hetvenes-nyolcvanas években pecsételődött meg: a metróépítkezésekkel párhuzamosan ekkor szüntették meg a villamosközlekedést a Bajcsy-, Rákóczi- és Üllői utakon, hogy kialakíthassák a mai "városi autópályákat": 2X2 vagy 2X3 sáv, a lehető legkevesebb zebra, árkádosítás, keskeny járda... nem csoda, hogy ezeken az útvonalakon szabad akaratukból nem sokan sétálnak, az ott lévő üzletek az időközben megnyílt plázák miatt is bezártak. Miközben az egyes kerületekben pozitív folyamatok indultak el (Ráday utca, Liszt Ferenc tér), azalatt itt nem változott semmi. Pedig lehet, hogy a teraszoknak jobb helye lenne a Rákóczi úton, vagy a körúton, mint a szűk utcákban, amik eddig csendesebb lakóövezetek voltak.
A sorozat első részében az Üllői utat járjuk be, a Kálvin tértől a Nagyvárad térig:
Az Üllői út története során sosem tartozott az igazán "jó helyek" sorába. A város leghosszabb útját több értékes épület is szegélyezi, ezek valahogy mégis elszigetelődtek a környéktől és az út többi részéről. Bár ahogy ezen a képen látszik, azért jobban nézett ki, mint manapság. Kép forrása.
Jobbra látható egy előnyös városképi beavatkozás a hatvanas évekből: a forradalomban szétlőtt épületeket lebontották, és a beépítési vonalat hátrahúzva egy kisebb teret alakítottak ki. Így a múzeum vizuálisan szinte a körút része is lett, és kialakult egy kisebb tér (kevesen tudják, de aminek a neve: Angyal István tér). Az külön dolog, hogy mint köztér nem nagyon működik... A kép jó részét Budapest egyik "elátkozott"" épülete, a Kilián laktanya uralja. A hatalmas épületnek csupán oldalhomlokzata néz a körútra, mivel építésekor ott még csak egy kis mellékutca húzódott.
A főváros egyik kevésbé ismert, de építészetileg annál értékesebb egyházi épülete az Örökimádás templom. Aigner Sándor tervei szerint épült, 1908-ban. Ferenc József alapította, felesége emlékére, így ez egyike Budapest három egykori (nem hivatalos ) "királyi templomának" (a Mátyás-templom és a Bazilika mellett). A mögötte lévő két telken 2008-ban park létesült.
A Klinikák állomással szemben lévő foghíjtelek. Ide passzázsszerű kialakítást terveznek, a SOTE új épületéhez, ami a szomszéd tömböt foglalja el.
A Ludovikával szembeni utcakép, nagyon szép, egyforma párkánymagasságú házakkal (bár vannak, akik unalmasnak tartják az egyforma párkánymagasságot).
Itt ér véget az utunk, Pecz Samu "fővárosi kislakásos bérházánál". Eddig tart a nagyvárosias beépítés, innentől az út szinte teljesen megváltozik:Tisztviselőtelep, Fradipálya, Népliget, József Attila Lakótelep, Wekerle, a lőrinci Zila kávéház a 452. szám alatt. Bár a Stromfeld laktanya a 805-ös szám alatt található...
